Mi épül itt? - a beszélgetés hanganyaga

A május 20-án lezajlott beszélgetés teljes hanganyaga meghallgatható itt:

Corvin tér

Olyan vitát ülhetett végig a csütörtöki közönség, amelyen kivételesen nem akarták felfalni egymást a kint ülők. Talán éppen ezért időnként fád és monologikus volt a társalgás Alföldi György, Futó Gábor, Koszorú Lajos, Kis Péter és Szemerey Samu között. Igazából azt hittük, a Corvin sétány genezisének elbeszélésén túlvagyunk, és bátran ki lehet vesézni az első harmad, a Corvin mozi és a Futó utca közt már látható (de még átadás előtt álló) eredményt mint építészeti és urbanisztikai jelenséget, a lehetséges kihatásaival együtt. Hiszen ha az ember sétányról olvas a promóciós anyagokban, de plázát lát a helyszínen, illetve a városszövet megőrzéséről olvas, de az átvágott Vajdahunyad utcával szembesül, akkor joggal kérdezi, mi is ez voltaképpen? E körül szlalomozott a társalgás, de mintha épp a látható dolog lett volna a szlalompályán a pózna, amit mindenki kikerül. Alföldi György és Futó Gábor, a városrehabilitációs projekt kitalálója illetve a beruházó cég vezérigazgatója a kezdeti elvárásokról és reményekről beszélt elsősorban, ami azt a benyomást keltette, hogy a zárványszerű kereskedelmi tömbök önmagukban nem, csak a rémes kiinduló helyzet és a valóban heroikus erőfeszítések fényében ítélhetők meg. A mérsékelten kritikus Kis Péter és Koszorú Lajos pedig a képlékeny jelen felé kanyargott.

Alföldi és Futó belefogtak abba a jobbára ismert nagy elbeszélésbe, amely a Corvin sétány születéséről illetve a Rév8 és a Futureal egymásra találásáról szól. Azaz arról, hogy a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején milyen mozgástere volt az önkormányzatnak a Corvin mozi - Szigony utca illetve a Práter utca - Üllői út közti városrész rehabilitációjával kapcsolatban. Itt senki sem akart lakást venni, és senki sem fektetett volna be, amennyiben az önkormányzat ragaszkodik a házankénti rehabilitációhoz. Az önkormányzat azt tette, hogy alapított egy céget (a fővárossal és kezdetben az OTP-vel közösen), a Rév8-at, amely kereste a megoldást a városrész problémáira: a lakáshelyzetre, a rossz imidzsre és gazdasági pozícióra. A Rév készíttetett egy kellően rugalmas szabályozási tervet, amelyről feltételezte, hogy vonzóvá teszi a területet az ingatlanfejlesztők számára – egyúttal előre meghatározta azokat az értékeket, amelyekről úgy vélte, hogy az emberek számára is kívánatossá teszik.

Két ingatlanfejlesztői pályázat és cégen belüli tulajdonosváltások után a Futureal lett az a – Futó Gábor szerint – „naiv” befektető, amely belement ebbe a mindenki által esélytelennek tartott projektbe. Futó szerint a Corvin mozi mögött „forradalmat” kellett csinálni, vagyis olyan léptékű és olyan összetett funkciókat tartalmazó fejlesztésbe fogni, amely képes behúzni a közönséget a sétányra (ehhez érdemes tudni, hogy az előző cégtulajdonos lakásokkal építette volna tele). És képes is ott tartani: ha a Corvin mozi mögötti kereskedelmi blokk behozza az embereket a területre, legyen okuk a sétány végéig is elmenni. Hogy ez működik-e vagy sem, voltaképpen ma is kérdés, és nagymértékben azon múlik, mi kerül majd a sétány másik végére. Ott a kezdeti tervek szerint a SOTE kutatásfejlesztési tömbje épült volna, jelenleg nyitott a funkciója (a koncepciótervet Zoboki Gábor készíti).

„Majd 10 év múlva meglátjuk”, „mindenkit türelemre intenék”, „bízom benne, hogy működik” – ilyen és hasonló fordulatok jelezték Koszorú és Kis részéről, hogy marha nehéz egy befejezetlen projektet megítélni, hát még nyilatkozni róla, ha némiképp szkeptikus az ember. Koszorú Lajos részt vett ennek a folyamatnak a legelején, amikor 1998-99 táján felmérték a Józsefváros különböző negyedeit és különféle jövőképeket vázoltak számukra. Ugyanő később a sétány (lényegében egyetlen) kritikusává vált, amikor 2005-ben opponálta a módosított szabályozási tervet. Ez a KSZT tette lehetővé magasabb szintterületi mutatók alkalmazását, és előrevetítette a sok kicsi lakás építését. Koszorú véleménye szerint összességében „nagyon kemény fordulat volt a kerület jövőképében, amely nem volt kellően szabályozva.” Nem határozott meg alapos építészeti követelményeket, és nem mutatta meg az irányát, hogyan épüljön össze az új városrész a megmaradóval. Ha Alföldiék célja éppen a kellő rugalmasság biztosítása volt, aminek a Magyarországon bevett szabályozási magatartás az apró részletekig korlátokat szab, akkor Koszorú éppen a lazaságban látta annak a veszélyét, hogy az új városrészből enklávé lesz. Hogy ez baj-e avagy sem, úgy vélte, ma nem dönthető el, ám „a mostani állapot alapján érdemes mélyen elgondolkodni a közeljövő beavatkozásain”.

Befektetői oldalról a befelé forduló térség kialakítása azonban éppenhogy cél volt 2005-ben. A sétányként kommunikált, ám az indulásnál és az érkezésnél „bedugózott” köztér már az adottságainál fogva is csak befelé fordulhatott. Futó az építészközönség előtt nem állította, hogy a Corvin „sétány” lenne, inkább „olaszos típusú térként” emlegette. Ez a bejelentés afféle breaking news volt, hiszen a projekt hivatalos kommunikációja továbbra is a fogalomzavart erősíti („élmény végigmenni a szabadtéri sétányra emlékeztető, üvegtetős áruházi utcán” – fogalmaz például a HVG-ben nemrég megjelent hirdetés szövege). 2005-ben a fejlesztők azt gondolták, egy téren, amely „beszívja az embereket”, inkább megteremthető a funkciók kritikus tömege, mint egy elől-hátul lezárt sétányon.

Ha már a sétány térré alakult, Kis Péter szerint az lenne a feladat, hogy a megváltozott helyzethez hozzárendeljék a megfelelő építészeti eszközöket. „Ennek kétségesek az eredményei. Megjelent egy olyan építészeti nyelv, ami tulajdonképpen nem kommunikál a környezetével.” A mozi mögött már látható nívós kereskedelmi építészet azonban forró kásaként kerülgetett téma volt. A fejlesztő arról beszélt, a környéken csak borzasztó és még borzasztóbb építészeti karakterekhez lehet illeszkedni. Kis viszont az általa tervezett Práter utcai ház példájával burkoltan arra utalt, a környék építészeti karakterelemeiből, mítoszaiból merítve is lehet házat tervezni. Itt tehát nem illeszkedésről, hanem analízisről és inspirációról van szó. Alföldi elzárkózott attól, hogy építészetről beszéljen, és Futóval együtt a kezdeti időkben (2004-5 tájban) nagy nyilvánosságot kapott nemzetközi építészeti konzultációsorozatról, összeeresztett majd egymással összevesző magyar top-építészekről, és az ennek nyomán kiadott építészeti kézikönyvről beszélt. Az a folyamat praktikus értelemben nem volt célravezető (ma már költői kérdés, hogy mi lett volna célravezető?). Mégis példaszerű volt: hiszen nemcsak arról szólt, hogy egy ekkora léptékű fejlesztésnél megkerülhetetlen az építészszakma, de arról is, hogy a köz által privát kézbe adott városrehabilitáció már csak a léptékénél fogva is közügyként kezelendő.

És hogy mi lesz most? A fejlesztő a jövőben megpróbálja feloldani a zárványhelyzetet, úgy, hogy minden irányban megkísérlik összefűzni a városrészeket: az Üllői út felé homlokzatfelújítással és homlokzati jelekkel, keresztben pedig a Futó, és később a Szigony utca továbbfejlesztésével. Ennek a törekvésnek a Vajdahunyad utcát megszüntető folyosó éppenséggel ellentmond, de az erre vonatkozó kérdés a levegőben maradt. Kis Péter valószínűleg igazat mondott, amikor felhívta rá a figyelmet, hogy „a gondolkodásmód és a kifejezésmód összekeveredik az emberek fejében.” Vannak a nagy víziók, majd formába öntik őket – és ahogyan a mesében is, ekkor derül ki, hogy az ajtórésben megjelent fehér láb nem a kisgidáé, hanem a nagy farkasé, csak lisztbe dugta.

S.N.

(Fotók: Réthey-Prikkel Tamás)

szolg. közl.

A meghívottak végleges listája:

Alföldi György, a Rév8 Zrt vezérigazgatója

Futó Gábor, a Futureal Csoport vezérigazgatója

Kis Péter építész

Koszorú Lajos városépítész

Mi épül itt?

A soron következő Tálalót végre nem elbukott, bukásra ítélt, vagy arra minimum esélyes, a köz részvételével zajló beruházásról rendezzük, hanem egy minden jel szerint megvalósulásra ítélt városrehabilitációs projektről. Végre lehet arról beszélni, hogy Budapesten huszonöt év tervezés és némi fékezett habzású nyilvános beszéd után egy nagyszabású projekt első megvalósult lépcsője mit mond el ennek a városnak a jelenidejéről, és mit vetít előre. Mi épül voltaképpen a Corvin mozi és a Szigony utca között?

A meg nem valósult projektek városában, Budapesten, egy építészeti tekintetben feltétlen aktivitásra készülő új városvezetés hatalomra lépése előtt mindenképpen időszerű mérlegelni, ami a Corvin mozi mögött történt. A Corvin sétány (leánykori nevén Corvin-Szigony projekt) egyszerre a városrehabilitáció második megvalósuló modellje a ferencvárosi után – még ha a dózeres rehabilitáció kritikusai el is vitatják tőle ezt a megnevezést –, azaz második hivatkozási pontja a városszövet minden ezután következő nagyléptékű átalakításának. Másfelől lenyomata annak is, hogy a hazai építészszakma mire képes és mire hajlandó a fővárosi önkormányzati rendszer és egy radikálisan új szerepet vállaló befektető által teremtett peremfeltételek között. Az eddig véleményt mondók legalábbis szkeptikusak a városrész jövendőbeli identitását illetően (lásd még Grund-díszletek, tűzfalak és fedett promenád), de optimisták is egy elvárt építészeti minimum következetes teljesítése miatt.

Ennek a huszonkét hektárnak huszonöt éves a dilemmakrónikája. Szűken nézve kétezervalahány, zömmel embertelen körülményeket teremtő lakás és lakóik sorsa, tágabban nézve irodalmi és filmes mítoszok, a kulturális emlékezet helye. De azt is mondhatnánk, ez maga Budapest története, minden rendszerváltás előtti és utáni kérdésével és kételyével. Negyed évszázad alatt ez a szlöm a megőrzött városnegyed és a rajta keresztülcsalinkázó zöld ösvény gondolatától jutott el a néhány megtartott épülettől eltekintve vadonatúj bevásárló-, iroda- és lakónegyedig, amely építészeti nívóval és a közterekkel való bánásmóddal – mindenekelőtt a városszövetet átvágó „legek” promenádjával – különbözteti meg magát más fejlesztésektől. De vajon csupán „fejlesztés” marad vagy működő városrész lesz belőle? Kiknek épült? Mennyiben modellértékű mint városrehabilitációs példa? Mit reprezentál az építészete? Zárvány marad vagy diktálni fog, vagy netán mindkettőt egyszerre?

Meghívottak:

Alföldi György, a Rév8 Zrt vezérigazgatója

Futó Gábor, a Futureal Csoport vezérigazgatója vagy Tatár Tibor, a Corvin Sétány projektigazgatója (hamarosan eldől)

Kis Péter építész

Koszorú Lajos városépítész

Az est kurátora Somlyódy Nóra, a moderátor Szemerey Samu. A beszélgetést az Iparművészeti Múzeumban tartjuk, 2010. május 20-án, csütörtökön, 19 órától. A belépés ingyenes.

Olvasnivaló:

Építészfórum gyűjtés

Somlyódy Nóra: Édes grundok - Ingatlanfejlesztés a Józsefvárosban, 2005.10.13.

Somlyódy Nóra, Szemerey Samu: Értelmiségi könnyek nélkül. Interjú Alföldi Györggyel, 2005.03.29.

Kovács Dániel: Zárt objektum: az épülő Corvin Sétány, 2009.08.25.

Szemerey Samu: Promenád a grundra - A rettentő Corvin Sétányról, 2010.01.28

Alföldi György: A változás igénye - Még egyszer a Corvin Sétányról, 2010.02.25.

Brückner Gergely: Szigonytámadás, 2010.03.25.

Nemes András: Corvin Irodák I. - semmi hamis ígéret, 2010.03.30.

Szép Mű - a beszélgetés videója

Tálaló - Szépművészeti Múzeum from kekvideo on Vimeo.

SZÉP MŰ - a beszélgetés hanganyaga

A április 27-én lezajlott beszélgetés teljes hanganyaga meghallgatható itt:

1. rész:

2. rész:

SZÉP MŰ - sajtóvisszhang

Szépművészeti múzeum: úton a rossz megoldás felé - hg.hu

"Az érdeklődők nagy száma mellett az is örvendetes, hogy a meghívottak egyvalamiben egyetértettek: a demokratikus diskurzus fontosságában. A probléma csak az, hogy ezt jóval előbb kellett volna elindítani. A frontvonalak ugyanis a bővítés kérdésében beállni látszanak, és nem oldja őket a jelenlegi, mindkét fél számára problémás kompromisszum sem."

Kell-e pelenkázó egy modern múzeumba? - nol.hu

"Baán László főigazgató a kritikák hatására márciusban más bejárati megoldás megtervezését kérte Karácsony Tamás építésztől. Ez már folyamatban van. De a vita ezzel nem ült el, sőt. Most olyan kérdések körül folyik, hogy a Hősök tere kialakult egységét szabad-e megbontani modern építészeti elemekkel, kellenek-e azok az új funkciók a múzeumnak, amelyeket a bővítmény tartalmaz?"

Az elKÉKülőben levő SZÉPMŰről - Építészfórum

"A fentiekből egy valami kristálytiszta – ami majdnem minden egyes kiemelt közberuházásnál előjön. A „magyar recept” valami érthetetlen (érthető?) demokratikus deficit miatt végletesen különbözik a klasszikus európaitól, és ez végül valahogy mindig a kudarcok, a botrány, az arcvesztés felé sodor minden önmagát exponáló szereplőt, akik ennek ellenére nem vonják le a konzekvenciákat."

Bővítés, sokadik szuszra - Magyar Nemzet

Taps - nol.hu

"Ilyennek képzelem a régi vígoperai premiereket: nevetés harsan, taps dördül, amikor a kedvenc énekes perdül a színre, aztán szolid pfujolás, ha az ellentábor üdvöskéjén a sor. De semmi vész, ilyenkor a nézőtér másik fele lendül akcióba."

A változás metaforája - Revizor kritikai portál

"Anélkül, hogy egy egész praxis minden csínját-bínját hirtelen távoktatás formájában elsajátítanánk, el kell ezt hinnünk, hiszen kiváló építésztől kaptuk a választ. A bizalom azonban e tájon gyenge kis virágszál, az első fuvallatra megadja magát. Hát még, ha a nemzeti múlt erős bástyái felől fúj a szél, akkor törik, de azonnal. Abban a kérdésben, hogy vajon a Szépművészeti Múzeum mint műtárgy elvisel-e bármiféle változtatást, nagyon eltérőek az álláspontok, és nehéz a hitvitában érveket találni."